U12 Fiú – 2 meccs – 2 csapat

U12 Fiú
Székesfehérvár, 2016-12-07, Országos Gyermek Bajnokság, 3. forduló.

Velencei Kacsák – Apró Sárkányok 58-28 (11-5, 28-6, büntetõk: 2-2, 12-6, 16-9)

Pontsz.: Szûcs Ábel 6, Beszteri Péter 4, Csernák Ádám 4, Kelemen Bence 4, Szûcs Zétény 4, Kiss Benedek 2, Simon Dávid 2, Szabó Vince 2

Apró Sárkányok – Siófoki KS 44-36 (15-7, 7-10, büntetõk: 6-3, 11-4, 5-12)

Pontsz.: Szûcs Zétény 11, Simon Dávid 9, Szabó Vince 9, Csernák Ádám 5, Kiss Benedek 5, Szûcs Ábel 5

Beszámoló:

A múlt heti torna egy nagyon furára sikeredett volt. Már indulás elõtt nem volt meg a teljes létszám (12) és indulásra ez a minimum 10 alá csökkent. A csapat nagyon vidám, látszólag fesztelen hangulatban volt. Lehet, hogy csak nekem ilyenek a tapasztalataim, de ezt én általában a bizonytalanság, felkészületlenség árulkodó jeleként ismerem. Az érkezés elõtt kértem mindenkit, hogy a bohóckodást, egyéb égetõ fontosságú dolgot, gondolatot hagyjon a buszon, és az elkövetkezendõ 3-4 órában koncentráljon a játékra, próbálja abban örömét lelni.

A bemelegítésnél már láttam a különbséget a két csapat között: míg a mieink viháncolva dobálgattak, az ellenfél fegyelmezetten, egy hang nélkül futotta meg a ziccereket. A játékunk ezután hasonlóan fegyelmezetlen, fejetlen volt. És már a félidõnél az a gondolat motoszkált bennem, hogy legalább nem kell sokat agyalnom azon, mit is írjak majd ide, annyira egyértelmûnek látszik, mi hiányzik ebbõl a csapatból. És kicsit úgy éreztem, nem feltétlenül velem van a probléma; egyszerûen most ilyenek a srácok. Ugynakkor, megnézve a jegyzeteimet, legalább annyi pozitívumot írtam fel, mint negatívumot – Máté és Vince remekül használta a kezeit védekezésnél, Beni, Zéti és Máté többször nagyon jól helyezkedtek a passzsávokba. Örömmel irkáltam fel, hogy ‘okos passz, helyzetfelismerés’ (Beni), ‘nice dribble’ (szép labdavezetés) és ‘akarat’ (Máté), ‘észnél van’ (Vince), valamint ‘higgadt játék/támadás’ (Bence). Annak viszont, hogy nevetünk saját magunkon, mind a pályán, mind a kispadon, amikor dobunk egy öngólt, vagy, hogy egy bedobott kosár után a kispad felõl csak egyetlen erõtlen taps hangja szûrõdik át a folymatos traccsparti zaján, kevésbé.

A lépéshibák, a sarkazás hiánya rengeteg elvesztett labdát eredményezett. És szintén sok könnyû pontot az ellenfélnek, akik kiválóan dobták a büntetõket, a számtalan buta fault. Ezenkívül, több figyelmet kell fektetnünk a passzokra, különösen futásból-labdavezetésbõl, mert rengeteg üres helyzetet szalasztunk el amiatt, hogy nem nézünk fel (nem tudunk felnézni) idõben, amikor nyargalunk elõre a labdával és passzoljuk azt elõre az egész mezõny elõtt üresen futó csapattársunknak.

És akkor jött a második meccs egy mérkõzésnyi szünet után, amit a srácok közül sokan megintcsak ökörködéssel töltöttek, mintha a két mérkõzés, amiért mentünk, csak valami zavaró kötelezõ feladat lett volna. Kivéve az utolsó negyedet, amit már mind az ajtóban állva izgultunk végig, két remekül játszó, összeszedett egyéni és csapatjátékot mutató ellenfél között. Úgy véltem, bármelyik csapatot kapjuk ebbõl a párharcból, azok ‘a kezünkbe adják majd a hátsó felünket’, ahogy az angol kifejezés mondja. Ennek ellenére, valahogy sikerült egy gyõzelemmel zárnunk.

A meccs után beszélgettem kicsit az ellenfél edzõjével, aki elárulta, hogy a csapata olyan, hogy ha az elsõt elvesztik, a másodikra leeresztenek, széthullanak. Félreértés ne essék: bár lehetett a fentinek is hatása, vagy, hogy az ellenfél gyakorlatilag pihenõ nélkül indult neki a mérkõzésnek, de egyértelmûen látszott, hogy ezen a meccsen a fiúk sokkal céltudatosabban, lelkiismeretesen hajtottak a gyõzelemért és egymásért – szinte folyamatosan kommunikáltak egymással a pályán, sokszor ‘nyomták’ elõre a labdát eredményes gyorsindításokat kialakítva. Mindenki figyelt, akart és láthatóan örömét lelte a küzdelemben. Még olyat is láttam, hogy a még keveset gyakorolt sávokat is próbálták kialakítani támadásoknál! És azt gondoltam: vajon erre van csak szükségük? egy izgalmas meccs látványa, élménye hozza ki belõlük a küzdõszellemet?

Összeségében egy nagyon megosztó torna volt ez, és még mindig nem tudom biztosan, mit is gondoljak, hol is ragadjam meg az esetleges problémákat. Dolgozunk tovább.

You must be logged in to post a comment Login