U13 Fiú – Hol a tűz?

2016-11-26 Dunaújváros, PM Gyermek Bajnokság, 2. forduló

Dunaújvárosi Sárkányok – Gödöllői Sportklub 48-71 (6-12, 15-19, büntetők: 7-5, 10-16, 10-19)

Pontsz.: Krizsán 10, Csató 7, Kun 6, Siba 6, Morva 5, Kovács Máté 5, Homolya 5, Kovács Márk 3, Botykai 1

Dunaújvárosi Sárkányok – Albertirsa SE 86-10 (22-2, 14-0, büntetők: 6-2, 18-2, 26-4)

Pontsz.: Krizsán 21, Siba 12, Kovács Márk 12, Morva 11, Kun 8, Homolya 6, Radics 5, Mihálovics 4, Csató 3, Kovács Máté 3, Botykai 1

Összefoglaló:

Az első fordulóról tornagyőztesként jött haza a csapat, s a hazai pályán rendezett második forduló előtt is úgy éreztük, hogy jó esélyeink vannak. Viszont a Sárkányok nem hozták a tüzet, leeresztett, akaratlan teljesítményt nyújtottak. Keményedni kell a fiúknak, nem szabad visszalépni, ha az ellenfél küzd és ellenáll.

Ezen a tornán az első mérkőzésről érdemes beszámolni, mivel a második egy nagyon kezdő, aranyos kis albertirsai csapat ellen volt, ahol a fiúk edzői utasításra hátratett kézzel védekeztek, és leütés nélkül támadhattak végig.

Az első meccs tehát a Gödöllő ellen volt, akik egy velünk nagyjából azonos szintet tartó csapat. Az első negyedben a csapatok kóstolgatták egymást, nehézkesen indult be a mérkőzés mindkét oldalról, sok kihagyott helyzettel, remegő kezekkel. A negyed második felére azonban a Gödöllő sebességet váltott, elkezdtek agresszívabban hajtani a labdákért, a mi csapatunk pedig engedte.

Végül is ez volt a jellemzője ennek a mérkőzésnek, szinte a végéig. A fiúk nem akartak. Nem ugrottak a lepattanóért, ha nem volt azt könnyű megszerezni, akkor „áh, úgyse fogok odaérni” alapon meg sem próbálták. Voltak jelenetek, amikor előttünk pattogott a labda, csak vetődni kellett volna érte, de inkább hagytuk kipattogni. Ha az emberünk kicselezett minket, vagy elfutott mellettünk, legyintve sétáltunk utána. Van egy illető a csapatunkban, aki ennek mestere, és ezen azonnal változtatnia kell.

Rengeteg helyzet volt, amikor az edző bekiabált oldalról, hogy fogjuk meg a labdát, mert az ellenfél csak maga előtt tartotta, és vegyük ki a kezéből. A játékosaink ilyenkor ráteszik a labdára a kezüket, mintha csak érezni akarnák, hogy könnyű-e kivenni… „hmm, ő is fogja, akkor inkább elengedem”. Ezek a fő problémák ennél a csapatnál; technikailag, erőnlétileg, taktikailag mind rendben vagyunk.

És ezzel zárnék is: sok szép megoldás volt, szép passzok, gyönyörű cselek, és a végére már voltak, akik be is kapcsolták az „AKAROK” gombot, de már túl későn. Csató Tamásra és Siba Donátra gondolok, akik, ha képesek lennének a pályán 20 percet így játszani, könnyen a bajnokság legjobb játékosai között lennének.

You must be logged in to post a comment Login