U12 fiú – Zoli bácsi beszámolója!

Székesfehérvár, 2016-10-08, Országos Gyermek Bajnokság 1. forduló

Dunaújvárosi Sárkányok – Marcali Szürkefarkasok 22-49 (11-14, 4-11, büntetők: 2-2, 4-8, 1-16)

Pontsz.: Szűcs Z. 8, Varga V. 4, Szabó V. 3, Kiss B. 3/3, Csikós N. 2, Főfai-Kovács K. 2

Velencei Kacsák – Dunaújvárosi Sárkányok 36-33 (6-10, 7-2, büntetők: 2-5, 12-8, 4-6, hosszabbítás: 5-2)

Pontsz.: Csernák Á. 11, Főfai-Kovács K. 5, Szűcs Z. 5, Szabó V. 3, Véner J. 3, Kelemen B. 2, Kiss B. 2, Csikós N. 2

Beszámoló:

Kedves Olvasóink!

Sajnos eléggé elfoglalt és ennek eredményeképp eléggé fáradt is voltam mostanában, de lássuk, mennyire is volt élménygazdag az a bizonyos első U12-es forduló így, egy hét távlatából.

Kezdeném azzal, hogy még ma is meséltem valakinek arról a napról, annyira mély nyomot hagyott bennem. Ugyanúgy, ahogy a gyerekekben is élénken élhetett a Hepp-kupa előző napi meccse, ahol végre láthatták a felnőtteket – az edzőiket! -, ahogy, remélhetőleg jó példát mutatva, megküzdenek az NB1/b egyik nagyágyújával. Én belülről csak annyit érzékeltem akkor pénteken, hogy minden sikeres megmozdulásunkkor ‘felrobbant’ a közönség! Atibácsi meg is jegyezte, hogy őt ez, az adrenalin fejbe tolulása élteti, ez – és ezt – hajtja a pályán. Nagyszerű élmény volt, sütkéreztünk kicsit a rajongásban, de aztán ágyba, mert másnap reggel indultunk Fehérvárra. Ahol minden folytatódott ott, ahol előző este félbemaradt. Lement a két meccsünk és nem tudtam különbséget tenni az ott láttottak és a pénteki mini eufória között. A gyerekek olyan hévvel küzdöttek, mint amilyen lelkesedéssel és beleéléssel mi játszottuk el a hőst annak idején, hazafelé menet a moziból, huszon-harminc évvel ezelőtt! Jobban nem is tudnám ezt érzékeltetni, mint a gyerekek saját mozdulatainak leírásával, megjegyzéseikkel a negyedek közti szünetekben. Benit többször láttam alapvonali bedobásnál úgy kérni a labdát, mint ahogy egy képzett center (Attila) kéri – egyik kézzel eltartva a védőt, másikat a magasba nyújtva, jelezve hova jöhet, határozott, stabil állásban. Zéti az elismerésemet keresve újságolta, hogy „Láttad, Zoli bácsi, úgy próbáltam labdát lopni, ahogy te csináltad!” Kristófnak, Ádámnak vegytiszta eltökéltség látszott az arcán, amikor a labdáért harcoltak, vagy épp azt megszerezve, nekilódultak, hogy ellentmondást nem tűrően kosarat szerezzenek a túloldalon. Vivisugi (mi már csak egy néven hívjuk őket ) megpróbálta a legkisebb rést is lefedni, hogy ne tudjon az ellenfél passzolni, talán, hogy még a csapattársait, a kosarat se lássa! Az U11-es különítmény is kivette a részét a küzdelemből és könnyedén símult bele az egy évvel idősebb korosztályba.

Bár nagyott küzdöttünk – Bence fontos büntetőt értékesített és Ádám kritikus kosarat szerzett a második mérkőzés 4. negyedének utolsó pillanataiban, hogy ledolgozzuk a 3-pontos hátrányt -, a csatákat végül elvesztettük (az utóbbit hosszabbításban). Nekem viszont már azon járt az agyam, hogy hogyan lehetne az összes utánpótlás forduló előtti napra 1-1 hazai NB2-es meccset szervezni. Annak is nagyon örültem, hogy sem a gyerekek, sem a szülők nem bánkódtak az eredmény miatt. Természetesen sokat hibáztunk, nem egyszer olyan dolgoban, amikről volt szó az edzéseken az szezon kezdete óta, de jó tudni, hogy tudnak a mai gyerekek is még ilyen ‘ósdi’ dolgokért lelkesedni.

You must be logged in to post a comment Login