U10 – ismét felkerekedtek a Szelek!

2016 április 3. Székesfehérvár, Országos Kenguru Bajnokság

Balatonfüred – Újvárosi Szelek 19-46 (2-8, 8-11, büntetők: 3-5, 4-4, 2-18)

Pontsz.: Bíró-Juhász Marcell 11, Bödei Marcell 11, Tóth Csongor 9, Pfeffer Viktória 7, Mess Ferenc 3, Mess Krisztián 2, Magyaródi Milán 2, Köller Mónika 1

Újvárosi Szelek – DKKA Nyuszik 17-31 (4-11, 3-5, büntetők: 4-6, 3-2, 3-7)

Pontsz.: Köller Mónika 5, Polák Petra 3, Bíró-Juhász Marcell 2, Magyaródi Milán 2, Mess Krisztián 2, Pfeffer Viktória 1, Mess Ferenc 1, Bödei Marcell 1

Beszámoló:

Vasárnap Fehérváron voltam U11-es tornán és pompásan szórakoztam. Volt egy csapat, az Újvárosi Szelek, akiket öröm volt nézni.

A legjobb edzõ is hiába suttogna varázsigéket egy tucat 8-9 éves fülébe: ha azok nem értik és/vagy nem akarnak, nem fognak hatékonyan védekezni. De amit ezek a gyerekek 2×40 percen keresztül produkáltak, felemelõ volt. Az edzõ is csak állt a pálya szélén és együtt szurkolt a szülõkkel. Nem is nagyon kellett mást csinálnia. A gyerekek egyszerûen élvezték a játékot, a küzdelmet, és ez elég is volt egy élménygazdag, élvezetes délutánhoz.

Nem is néztem, mennyi pontot dobtak, vagy milyen százalékkal. A második meccset ráadásul el is vesztették. Na de hogyan?! Gyakorlatilag leszedték a pályáról az ellenfél legponterõsebb játékosát hol Farkas Bátor, hol Bödei Marci rendkívül fegyelmezett, kitartó és fojtogató védekezésével. Mint két ‘szemtelen légy’, mindig a nyomában voltak – nem engedték õrizetlenül ‘megúszni ‘, zavarták, amikor a labdát kérte, amikor kosárra tört, vagy lepattanót akart szerezni, és rendre hibázásra, a labda lepasszolására, vagy eladására kényszerítették.

Nem kevésbé nagyszerû teljesítményt mutatott a többi játékosuk is, akik hasonló összpontosítással védték a nekik kijelölt ellenfeleket és tartották a kapott kosarak számát a mimimumon. Így, az elõzõ fordulóban õket 76 ponttal kiütõ DKKA Nyusziknak ezúttal csak 31 pontot engedélyeztek. Talán már sejtenek valamit a kosárlabda egyik nagy igazságából, miszerint minden a védekezéssel kezdõdik.

Mess Krisztián ismét nagyszerû érzékkel vadászta le az ellenfelek pontatlan passzait a levegõbõl, Bíró-Juhász Marci nagy magabiztossággal támadta a kosarat és korát és termetét meghazudtolva meglepõ technikai pontossággal vezette egy-egy ilyen roham során a labdát akár a bal kezével is. Tóth Csongi roppant érett támadójátéka, határozott kosárratörései nem egy pontos és biztos ziccert eredményeztek. És még ha nem is mindenki dobott pontot – mint mondtam, ezt nem is figyeltem -, a többiek is (Dávid, Fecó, Milán, Móni, Petra, Viki) egytõl egyig fontos részei voltak a csapat szép teljesítményének. Az edzõ saját bevallása szerint is csak annyit mondott nekik a negyedek elején és az idõkéréseknél, hogy „Tudjátok ti, mit kell tenni. És élvezzétek a játékot!”

Mint említettem, az egyik meccset nyerték csak meg, de ha azt nézzük, hogy a csapat fele alig 3 hónapja pattogtat, nem is nagyon kívánhat többet egy edzõ – mindenekelõtt érezzék magukat jól, leljék örömüket abban, hogy teljesítõképességük határait feszegetik. A többi meg úgyis az edzõ felkészültségén múlik.

You must be logged in to post a comment Login