U16 – Sajnálatos újabb vereség!

Országos U16 Kadett bajnokság 2018.01.14 Dunaújváros

Dunaújvárosi Sárkányok – Siófoki Kosársuli 53 -100 (10-18, 15-27, 15-33, 13-22)

Pontszerzők: Kőhalmi Kálmán: 28p, Orbán Soma: 11p, Siba Donát: 5p, Talpai Viktor: 3p, Majdán Máté: 2p, Szemenyei Levente: 2p, Csépányi Olivér: 2p, Molnár Kevin: -, Csendes Tibor: -,

Sajnálatos újabb vereség!

A Siófoki visszavágóhoz érkeztünk, ráadásul hazai pályán, ami nekünk kellett volna, hogy feküdjön, visszagondolva, az idegenben elszenvedett vereség után.

Rengeteget gondolkodtam azon a téli szünet alatt, hogy hogyan lehetne begyűjteni első győzelmünket. Min kellene változtatni, hogy a fiúk ne érezzenek magukon kényszert, és merjenek végre úgy játszani önfeledten, ahogyan igazából tudnak. Kicsit mindig úgy érzem:  nagy rajtuk  a bizonyítási kényszer és ezáltal válnak görcsössé.

A téli szünet alatt lebontott kis játékhelyzeteket gyakoroltunk végig, csapdázás, kizárás, 3 ember kapcsolata. Az edzések alkalmával úgy éreztem, a fiúk kezdenek ráérezni arra, hogy mit miért csinálunk. Ezért is bizakodtam egy jó szoros, és izgalmas meccsben.

De sajnos megint nem sikerült… Az első negyed még úgy ahogy rendben volt. Nagyon bealudtunk az elején, de időkérést követően rendeztük sorainkat. Viszont a második negyedtől kezdődött a szokásos fegyelmezetlenség. Nem gondolnám, hogy a lábunk fáradt el elsőként, hanem egyszerűen nem tudtunk koncentrálni. Nem működött az egész pályás csapda letámadásunk, nem működött a rotációnk sem védekezésben. Voltak ugyan jó periódusaink és megoldásaink, de ezek csak nagyon rövid ideig tartottak. Összességében tudják a fiúk mit kellene csinálnunk, csak valahogy nincs mindig összeköttetésben az agyuk a kezükkel. Amikor gyors oldalfordításra volna szükség, akkor nekiállunk álló helyzetben pattogtatni a labdát, teljesen fölöslegesen. Akkor megyünk zárni, amikor már felvettük a labdát. De ebből is látszik, hogy tudják mit kellene csinálni, csak rosszkor és rossz ütemben csináljuk mindezt. A kizárásunk ezen a napon kritikán aluli volt. Egyszerűen elfelejtettük, ha az ellenfél rádobja a labdát, akkor ki kell zárni. Rengeteg második és harmadik esélyt adtunk így nekik, hogy növeljék a köztünk levő különbséget.

Néha azt érzem, nem tudunk megbízni egymásban. Arra még nem jöttem rá, hogy miért, mert a való életben tök jó haver mindenki, csak ez a mérkőzéseken nem jön ki.

Előbb utóbb én biztos vagyok benne, hogy nekünk is össze fog jönni egy nap, amikor a srácok megvillantják igazi játéktudásukat, és egy lehengerlő győzelmet fogunk aratni. Reméljük ez most csütörtökön lesz, amikor is idegenben látogatunk Kaposvárra.

Srácok ne adjuk fel!  Küzdjünk tovább egy csapatként!

You must be logged in to post a comment Login