Dunaújvárosi Sárkányok Kosárlabda Sportegyesület

U14 lány, Vadkutyák – Sikeres felépülést, Hella!

2017-10-28, Dunaújváros

Országos Serdülő Lány bajnokság, 2. forduló.

Dunaújvárosi Vadkutyák – Kecskeméti Kosárlabda Akadémia “B” 79-104 (15-27, 22-19, 22-19, 20-39)

Pontsz.: Czikle Szabina 22, Hutterer Hella 22, Kovács Adél 20, Török Elvira 8, Varju Noémi 4, Orbán Laura 3

Pécsi VSK “B” – Dunaújvárosi Vadkutyák 131-44 (31-12, 37-12, 41-5, 22-15)

Pontsz.: Czikle Szabina 24, Kovács Adél 15, Orbán Laura 2, Posch Nikoletta 2, Varju Noémi 1

csapat2

Beszámoló:

Két mérkőzést is nyerhettünk volna ma, de sajnos két kezdő kaliberű játékosunk is más program miatt nem tudott részt venni, és maximális balszerencsével Hutterer Hella bokaszalag-szakadást szenvedett. Csak az utóbbi miatt sem érdekes már az eredmény, de a lányoknak jár a tisztelet és köszönet azért, mert nem adták fel, hajtottak, igyekeztek.

Bárki, aki valamennyire követi a sportot tudja, hogy bármelyik sportban eléggé nagyot borulnak az erőviszonyok, ha az egyik csapatból kiemelünk három kezdő játékost, és helyettük berakunk három kezdő játékost, csak a másik értelemben. De a lányok végül bizonyítani akartak, jól hajtottak, büszke voltam rájuk.

Az első mérkőzés gyengén indult. Bár az első két negyed után nem volt nagy különbség a csapatok között, egyáltalán nem voltam elégedett az intenzitással, az akarattal, vagyis inkább annak hiányával. Egyszerűen nem tettük oda magunkat. A kecskemétiek nagyon agresszívan, erőszakosan védekeztek, mi pedig nem.

A félidők között erről beszéltünk, és a harmadik negyedben be is indultunk, teljesen átvettük a mérkőzés irányítását, már mi voltunk agresszívabbak, s visszahoztuk öt perc alatt egálra; úgy tűnt, hogy könnyen fogunk végül győzni.

Ekkor azonban Hella ziccernél rosszul érkezett, elszakadt a bokaszalag. Óriási pech volt ez a sérülés, egyrészt, mert a kecskemétiek végig nagyon keményen, lökdösődve védekeztek, de ennél a leérkezésnél pont semmi kontakt nem volt, másrészt pedig mert az asztalnál már ott állt a csere, aki a következő sípszónál Hella helyére jött volna be.

Azt hittem, hogy a lányok így egyből feladják, de lelkesen küzdöttek tovább, nagyon jó volt látni. Szabina hamarosan utána kipontozódott, mert kockáztatnunk kellett, és már túl kevés tapasztalt játékosunk maradt, hogy megnyerjük a meccset. De így is akartunk, mások igyekeztek átvenni a felelősséget, jó volt nézni.

Természetesen rengeteg hibát kell még kijavítanunk, alapokat, kezdőkre jellemző hibákat. Sokszor úgy tűnik nekem, mintha túl sok lenne az “input”, és egyszerűen lefagyunk, nem tudjuk kezelni ezt a sok információt, amit kapunk, mert még nem tudjuk kiszűrni, hogy mi fontos.

Büszke voltam a lányokra azért is, mert a második meccsen már tudtuk, hogy eléggé kilátástalan a helyzet, de kis célokat kitűzve találtunk értelmet a játékban, és a végén mintha leesett volna, amit 80 percen keresztül kiabáltam: “PASSZ!”.

 

You must be logged in to post a comment Login