U12 fiú – Nyertünk, de nincs minden rendben

U12 Fiú
Dunaújváros, 2016-11-13, Országos Gyermek Bajnokság 2. forduló.

DKKA Bikák – Apró Sárkányok 49-34 (8-4, 6-15, büntetők: 3-9, 14-2, 18-4)

Pontsz.: Csernák Ádám 11, Szabó Vince 8, Főfai-Kovács Kristóf 3, Simon Dávid 2, Sóti Máté 2, Kiss Benedek 2, Kelemen Bence 1, Szűcs Ábel 1, Véner József 1, Szűcs Zétény 1, Beszteri Péter 1, Bíró-Juhász Marcell 1

Apró Sárkányok – DKKA Tigrisek 44-33 (7-8, 5-11, büntetők: 3-4, 18-2, 11-8)

Pontsz.: Simon Dávid 11, Szűcs Zétény 10, Szűcs Ábel 7, Főfai-Kovács Kristóf 4, Csernák Ádám 3, Szabó Vince 3, Kiss Benedek 3, Varga Vivien 3

Beszámoló:

Volt igyekezet, volt küzdelem. Volt tűz a szemekben és voltak remek egyéni és csapatmegoldások. Csak nem tartott ki a végéig.

Azt hiszem, ez volt a legfontosabb felismerés a múlt hétvégi, hazai rendezésű gyermek tornán. Szeretném hinni, hogy a fent említett pozitívumok NEM a legjobb védőnek/támadónak beígért csokik eredménye csupán; hogy nincs komoly gond a csapat hozzáállásával – amivel kapcsolatban, az edzéseken mutatottak alapján, voltak aggályaim – és, hogy csak a kondinkon kéne egy kicsit dolgozni.

A tények: az első meccsen partiban voltunk egészen a 3. negyed végéig, még vezettünk is, köszönhetően, többek között, egy kisebb, minden bizonnyal egyszeri, csodának (9/12 büntető). A második meccset, bár megnyertük, volt egy pont a 2. félidőben, amikor kicsit megrogyott a csapat, és meg merném kockáztatni, hogy csak azért sikerült győzni, mert mindenkinek nagyon kínos lett volna, ha azt is elbukjuk egy határozottnak tűnő vezetés ellenére. (most, hogy belegondolok, emlékeztettem is magam a lefújás pillanatában, hogy inkább ne mutassak felhőtlen örömöt, finoman próbálva ezzel jelezni enyhe elégedetlenségemet)

Még egyszer jelzem: szívben nem volt hiány; én még annak is örülök, hogy több falutot is begyüjtöttünk túl agresszív védekezésért. De aztán elfáradtunk, vagy ellustultunk. Többen csak sétáltak fel támadásnál, azok is, akik előtte lelkesen nyargaltak a megszerzett labda elé egy könnyű kosár reményében. Valószínűleg én is hibás vagyok ebben, hisz nem mindig tartom elég feszesen a gyeplőt, de nem tudok elmenni amellett, hogy sokszor túl nagy az érdektelenség az edzéseken. Alapvető dolgokat, mint egy lépéshiba nélküli indulás, még mindig nehezünkre esik megvalósítani; helyette inkább hitetlenkedünk, méltatlankodunk és a játékvezetőt – a világot? – hibáztatjuk. A védekezésnél többen továbbra is kézzel akarják megállítani az ellenfelet, nem pedig lábbal előtte maradni. A bedobásokat továbbra sem védjük jól, nem törünk a kosárra, hanem hagyjuk, hogy az ellenfél kitereljen minket a sarokba, ahonnan aztán egy lehetetlen dobást jó döntésnek találunk pánikszerűen megkísérelni. Sarkazás az ilyen helyzetekben szinte sehol, pedig az egy igen hasznos készség.  Nem nézünk fel labdavezetés közben, nem passzolunk előre.

Ezekkel rendszeresen foglalkozunk – foglalkozom 🙁 – edzéseken, csakhát, ha ott félgőzzel, nem odafigyelve csinálja a sportoló, a meccsen sem várhat többet magától. Mindez épp azért sajnálatos, mert komoly reményekkel indítottuk idén ezt a fiú csapatot; úgy véltük, sikerült már korán (értsd: fiatalon) egy jó képességű társasággal elkezdeni dolgozni.

A lehetséges problémákon és megoldásokon agyalni fogok tovább. Álljon itt inkább néhány pozitívum a végén, hisz azért mégiscsak fejlődünk:
– Nagyon tetszett Józsi és Máté lendülete és határozottsága, bátorsága,
– Szintén felüdülés volt Bence és Beni higgadt cseljátéka a büntetőterületen belül,
– Ádám és Ábel jó érzékkel nyúlt a passzokba és szerzett labdákat,
– Kristóf ádáz mód védekezett, Dávid céltudatosan küzdött és ugrott a támadó lepattanókért,
– Zéti mindenben jó volt, de Vince volt számomra a meccs legjobbja – mindkét oldalon eltökélten és kitartóan küzdött és tisztán látszott, hogy figyel és tanul edzéseken.
– A segítőinkrõl (Bíró-Juhász Marci, Vivisugi) meg csak annyit: ha nem lennének jók, nem is kértük volna őket, hogy jöjjenek. 🙂

You must be logged in to post a comment Login