U11 – első forduló, Székesfehérvár

Zoli bácsi beszámolója:

Már-már rutinszerű, hogy az újoncok kellemes élménnyel indítják hivatalos kosaras ‘pályafutásuk’ és a két előírt mérkőzésből legalább az egyik egy győzelem. Most sem volt ez másképp, bár nem volt egy könnyű csata az a második meccs.

Az elsőt egy nálunk láthatóan gyakorlottabb, összeszokottabb Veszprém ellen vívtuk, akik remek, fegyelmezett passzjátékkal könyedén kijátszottak minket. (20-42)

A második meccs annál izgalmasabbra sikeredett. Míg az első és harmadik negyedeket hozta az kezdő ötösünk (lányok + B-J. Marci: 8-4 és 12-0), a 2./4. játékrészben az ellenfél játszott jobban (5-12 és 6-17). Ennek ellenére a második ötös is összekapta magát az utolsó 2 percre és a lehetőségeikhez mérten igyekeztek mindent megtenni, hogy megőrizzük a néhány pontos előnyt. Végül, bár csak egy ponttal, de sikerült legyűrni a Gepárdokat. Hozzá kell tenni, hogy a félidei 5 bedobott büntető is nagyot lendített az eredményen a javunkra.

Bizonyára szerepet játszott a pontatlan teljesítményben az is, hogy ez volt a szezon első tornája: Tóth Csongi és Bíró-Juhász Marci megszokott ziccerei még nem hullottak, sokszor beszorultunk a palánk alá, elzárva az utat a betörni kívánó csapattárs elől, a lepattanókért pedig még mindig csak nyújtottuk a kezünket (‘cukrosbácsi’) és nem küzdöttünk, nem ugrottunk. A szabad labdákért mintha nem mernénk harcolni, vagy azt godnolnánk, nem járnak nekünk. Az ellenfél kezéből nem akarjuk kitépni a játékszert, még ha szinte fel is kínálja azt nekünk. Nem kanyarodunk a palánk felé a ziccernél, hanem hagyjuk magunkat szépen kiterelni az alapvonalig, majd onnan kísérlünk meg egy láthatóan esélytelen dobást.

Talán nekem is ‘erőszakosabb’ hangulatban kell majd edzéseket tartanom, hogy ne legyünk ennyire ‘jól neveltek’. 🙂 De azt is gondolom, hogy többen még nem értik – érzik? – a játék ritmusát, hullámzását. Vannak dolgok, amiken nem kell gondolkodni – ha az ellenfél megszerzi tőlünk a labdát, pontosan lehet tudni, mi fog kövezkezni, mit akar vele csinálni (támadni, nekünk meg rohanni kell vissza védekezni). Ugyanígy, ha a csapattársam szerzi meg, nem cövekelek le a pálya közepén és várom, hogy vajon mit kezd vele; nincs min gondolkodni, repesztenem kell előre. Többek között ezen is dolgozni fogunk majd a következő hetekben.

Félreértés ne essék, jól sikerült a torna összeségében, nem egy pozitívummal: remek védekezést láttam Vikitől, Milántól, valamint az első meccsét játszó Lilitől. A többi újoncunk is megvillantott valamit a bennük rejtező képességekből: Boti határozottan ment a támadó lepattanókért, Barnus ‘éber, aktív kezekkel’ és többször sikeresen zavarta a bedobást végző játékost, vagy lopta ki az ellenfél kezéből/ keze alól az óvatlanul tartott/vezetett labdát.

Remélem, midnenki elégedetten zárta a napot és új lendülettel, nagyobb figyelemmel és fegyelemmel ugrik majd neki a következő edzéseknek. Tudunk még sokmindenben javulni, csak akarni kell.

You must be logged in to post a comment Login