Dunaújvárosi Sárkányok Kosárlabda Sportegyesület

U16 lány – PMKSZ Női Kadett beszámolók

PMKSZ Női Kadett 2018.12.21.

Atomerőmű SE – Dunaújvárosi Vadkutyák 88-20 (27-1, 21-2, 22-14, 18-3)

Pontszerzők: Hutterer Hella: 11/9, Posch Nikolett: 3/3, Kovács Adél: 3/3, Kriston Júlia: 3/3, Szilágyi Ágnes: -, Varjú Noémi: -,

Nem várt mérkőzésre érkeztünk Paksra. Az Atomerőmű játéka soha nem feküdt nekünk, de nem volt mit tenni, helyt kellett állnunk. Kevesen is tudtunk elmenni, mindösszesen 6 fővel. Megbeszéltük a lányokkal melyek lesznek azok a kis célok, amiket mindenféleképpen abszolválni szeretnénk. Ezek között szerepelt, hogy megpróbáljuk őket 100 pont alatt tartani.

Az Atomerőmű ismételten 2-1-2 zóna letámadást alkalmazott, amivel eddig meggyűlt a bajunk, de szó mi szó nagyon szépen játszottuk át gyors passzokkal a védelmüket. Megtaláltuk azokat a réseket, ahol pont átfért a labda a passzokat követően, és rendre megtaláltuk az üres embereket. Az, hogy felállt védelem ellen még picit döcög a játékunk, azon rengeteget dolgozunk, és egyre jobban játszunk. Ehhez viszont idő kell, nem fog egyről a kettőre működni. Aminek nagyon örültem, hogy a kinti dobásaink szépen ültek ellenfelünk gyűrűjében, 6 hárompontost is dobtunk. A legjobb etapunk – ahogy a negyedek eredményei is mutatják – a 3. volt. Talán ott hitték el a lányok, hogy tudnak szépen kosárlabdázni és nem annyira elveszettek, mint ahogy általában a Paks ellen menni szokott.

A védekezésünk is alakul, ezen a téren is sokat dolgozunk edzésen, pl. a gyenge oldali besegítéseinknek köszönhető az, hogy nem kaptunk 100 pontot.

Összességében nincs panaszom a lányokra, szépen fejlődünk, látszik rajtuk, hogy az elveszett, megcsorbult motivációnk kezd újra felszínre törni.

Szép volt lányok! Csak így tovább!

PMKSZ Női Kadett 2019.01.12

Dunaújvárosi Vadkutyák – Parthus SE 50-62 (11-17, 9-22, 13-15, 17-8)

Pontszerzők: Hutterer Hella: 22/3, Kovács Adél: 17, Szilágy Ágnes: 4, Posch Nikolett: 3/3, Török Elvira: 2, Kriston Júlia: 2, Varjú Noémi: -,

Az a Parthus SE érkezett hozzánk, akitől az első fordulóban 30 pontos vereséget szenvedtünk. Akkor ellenfelünk végig zónát védekezett, ami ellen mi nem voltunk még felkészülve.

Gondoltuk, hogy most is ezt a védekezést fogják alkalmazni, úgyhogy készültünk is ellene gőzerővel. Mindkét alap zóna védekezés elleni játékkal foglalkoztunk, gondolok itt a 2-3 vagy a 3-2 védekezésre. Jól is kezdtünk, mert betörés kiosztás után Adél a sarokból mindjárt el is süllyesztett két duplát. Ez után kicsit megtorpantunk, ennek is volt köszönhető, hogy 6 pont mínuszban voltunk.

Ezután jött a második menet, amiben szinte semmi sem sikerült, kicsúszott a kezünkből a labda, kihagytuk a ziccereket, az üres dobásaink sem sikerültek. Meg is lógott ellenfelünk 19 ponttal.

A második félidőben tudatosult bennünk, hogy miért is jöttünk ma ide játszani. Ugyan fej-fej mellett dobtuk a kosarakat, de nem akartuk ellenfelünket jobban elengedni.

Az utolsó negyedben jött el részünkre a megváltás. A Parthus feladta zóna védekezését, és átálltak ember fogásra.

Nekünk sem kellett több, begyújtottuk a rakétákat, és úgy gázoltunk át rajtuk, mint kés a vajon. Sajnos ez sem volt elég a győzelemhez, túl nagy volt a hátrányunk ahhoz, hogy sikeresen zárjuk a meccset. Ha lett volna még egy negyed, akkor mi kerültünk volna ki győztesen.

Talán, ha nem hibázunk annyit, mint a második negyedben, vagy ha hamarabb rákényszerítjük őket, hogy hagyják fel a zónát. Sajnálom tényleg, mert nagyon hajtottak a lányok és megérdemelték volna a győzelmet.

Ami fontos, ezekből a helyzetekből van kiút, gyakorlunk keményen tovább, és meg lesz az eredménye!

 

PMKSZ Női Kadett 2019.01.16

Nagykőrösi Sólymok KE – Dunaújvárosi Vadkutyák 65-50 (18-15, 18-11, 17-13, 12-11)

Pontszerzők: Hutterer Hella: 26, Kovács Adél: 9, Kriston Júlia: 6/6, Posch Nikolett: 2, Szilágyi Ágnes: 2, Török Elvira: 2, Varjú Noémi: -,

Telis-tele nagy reményekkel, elszántsággal és elhivatottsággal vágtunk neki a mérkőzésnek. Minden adott volt egy jó kis ki-ki meccshez, hiszen hasonló erőkből állnak ők is.

Nagyon szépen kezdtünk, megvoltak a helyzeteink, szépen járattuk a labdát, voltak gyorsindításaink, minden úgy ment, ahogyan elterveztük. Szépen játszottuk az új figuránkat, amivel szerettük volna meglepni őket. Voltak benne hibák, de nem olyan régen gyakoroljuk, ennyi igazán belefér. Mindösszesen 3 pontocska volt a különbség a negyed végére. A második negyed, ami úgy látszik nekünk a „mumus”, jöttek a kisebb pontatlanságok. Kicsúszik a labda a kezünkből, kimarad a ziccer, valahogy ez mindig ekkor következik be. Úgy érzem azért sikerült áthidalni valahogy a dolgokat, mert nem lett olyan nagy távolság a két csapat között.

Én mindig is azon az állásponton voltam, hogy a kosárlabdának a pályán levő játékosokról kell, hogy szóljon és nem a játékvezetőkről. A lányok szépen csinálták a dolgukat, ahogyan kell, de amikor a pályán vagy, és igazságtalanság ér, mármint amit a másiknak lehet és neked nem az valljuk be, ki tud billenteni a ritmusból. Én is voltam játékos, tudom milyen. Mi folyamatosan kaptuk a faultokat, míg a másik oldalon rendre csendben maradt a síp. Tudom, igenis tűrni kell, mert az a szent, amit a játékvezető ítél. Próbáltam a lányokat visszaterelni a koncentráció helyes mezejére, de nem volt egyszerű. Ennek ellenére küzdöttünk tovább. Szünetekben próbáltam hatni a sípmesterekre, de süket fülekre találtam.

Egyik kedvenc jelenetem az volt, miszerint a büntetőterületen belül nem tartózkodhat játékos 3 másodpercnél tovább, ez alapszabály. Az ellenfél játékosa már vagy 6-7 másodperce bent állt. Szóltam nekik, de csak legyintettek egyet és engedték tovább, amiből kosarat kaptunk. Olyan szituációkban kaptunk faultot, amikor a bíró takarásban volt és fújt egyet, de a másik, aki tisztán látta a történéseket, még csak meg sem fordult a fejében, hogy fújjon.

Amikor lendületben jöttünk és felzárkóztunk 15 pontról 7-re, rögtön jött a bírói beavatkozás, aminek köszönhetően megint nőt a hátrány.

Nem erről kellene szólnia a mérkőzéseknek. Sajnáltam a lányokat, mert meg akarták mutatni, hogy ennek ellenére is tudnak győzni. Csak túl sok akadályba ütköztek, és túl sok ajtó csukódott be előttük.

Természetesen nem csak ezen múlt, saját magunknak is köszönhetjük. Rengeteg büntető dobást hagytunk ki, és valljuk be, sok könnyű kosarat is adtunk ellenfelünknek.

Az is lehet, hogy mindez annak köszönhető, hogy nem kaptunk fair play fújást, és idegesebben játszottunk. Nem tudtunk úgy koncentrálni, de az is lehet, hogy nem ez állt a háttérben. Mindenki vonja le saját maga a következtetést.

Én büszke voltam a lányokra ennek ellenére is!

Hajrá Vadkutyák, legközelebb mellettünk áll majd a szerencse!

Drab Attila

edző

You must be logged in to post a comment Login