U16 – sajnos nem a kosárlabdáról szól

Dunaújváros Villámok – Dunaújvárosi  Sárkányok 169 – 40  (42 -9, 38-4, 38-18, 51-9)

Pontszerzők: Csépányi Olivér: 11 p, Flaisz Zsiga: 10 p, Kőhalmi Kálmán: 9 p, Siba Donát: 5 p, Orbán Soma: 3 p, Majdán Máté: 2 p, Csendes Tibor: -, Molnár Kevin: -, Talpai Viktor: -,

E két csapat mérkőzéseivel kapcsolatban, mindig az az érzésem, hogy nem a kosárlabdázásról szól.

Folyamatos viszály van a két csapat között, és ez nem jó. Már a mérkőzéseket hetekkel megelőzően kézzel fogható a feszültség. Az egész „rákészülés” lényege, hogy hogyan tudom minél jobban megalázni, leszólni, fenyegetni a másikat… Nem tudom miért kell ennek így lennie, de nagyon nincs jól. Valószínűleg mi is hibásak vagyunk, abban hogy hagytuk így elharapódzni azt az egészet, de mindenhez két ember, jelen esetben két csapat kell.

Esetünkben utánpótlás bajnokságról van szó, és nem arról kellene szólni a mérkőzésnek, hogy ki tudja jobban lealázni, a másikat, vagy, hogy ki tud nagyobbat könyökölni, vagy odarúgni a másiknak. Mindezt, úgy hogy utána ez egész kispad tapsolva röhög a másikon. Ezt, ugyanúgy a bíróknak, mind az edzőknek helyre kellene tenni, ami jelen esetben nem valósult meg. Véleményem szerint, ez kicsit sem nevezhető sportszerű játéknak…

Elhiszem, hogy a meccs hevében mindenkivel előfordul, hogy felhúzza magát és tesz olyat amit, utána esetlegesen megbán. Én is voltam játékos tudom milyen. Ennek ellenére próbálom úgy nevelni a játékosaimat, hogy amit a pályán és azon kívül tesznek, az a sportszerűség határain belül legyen. Nekünk edzőknek példát kellene mutatnunk a játékosainknak!  Ugyan úgy mint egy pedagógusnak. Rólunk is nagyon sok viselkedés mintát vesznek le. Csak ezt nagyon sokan elfelejtik.

Az tény, és nem is vitatom, hogy ellenfelünk előttünk áll játéktudásban, nincs is ezzel problémám. Nem ezen van a hangsúly. De más csapatokkal, valahogy soha nincsenek ilyen problémáink. Minden csapattal, és edzővel úgy érzem, normális viszonyban állunk, és teljesen korrekt mérkőzéseket tudunk játszani.

Azt sem értem, miért kell a mérkőzés végén, szülőként oda jönni és kvázi „mocskolódni”, mind az ott lévő gyerekekről, hogy mennyire bénák, plusz még az egyesületünk vezetéséről is. Tudom, hogy csak véleménynek szánták, de szerintem, az ilyen jellegű „észrevételeknek” nem ez a helye és módja.

Összességében elégedett voltam, a srácokkal. Igen, van még nagyon sok hullámvölgyünk, amit jó lenne minél kisebb intervallumra leszűkíteni, de dolgozzunk rajta. Ellenfelünk zóna letámadását, amivel múltkor megleptek minket, volt, hogy nagyon szépen sikerült gyors passzokkal kijátszanunk, csak a befejezéseken kell még csiszolnunk kicsit. Vannak még mérkőzések előttünk, bízunk a jó szereplésben.

Hajrá Sárkányok!