Dunaújvárosi Sárkányok Kosárlabda Sportegyesület

U14 fiú, 2005 – közelítünk

2017-11-25 Dunaújváros, Országos Serdülő Bajnokság

Dunaújvárosi Sárkányok 2005 – Dunaújvárosi Sárkányok 2004 64-100 (22-26, 19-23, 13-29, 10-22)

Pontsz.: Szűcs Ábel 17, Szűcs Zétény 10, Főfai-Kovács Kristóf 10, Kelemen Bence 9, Csernák Ádám 6, Horváth Zoltán 6, Szabó Vince 2, Simon Dávid 2, Véner József 2.

Marcali VSZSE – Dunaújvárosi Sárkányok 2005 73-58 (20-5, 16-17, 24-19, 13-17)

Pontsz.: Szűcs Ábel 23, Szűcs Zétény 12, Horváth Zoltán 10, Csernák Ádám 8, Főfai-Kovács Kristóf 3, Szabó Vince 2.

Beszámoló:

Két mérkőzést játszottunk szombaton a hazai rendezésű serdülő tornánkon. Mindkét mérkőzésen kikaptunk, még nem vagyunk képesek 40 percen keresztül jól játszani. Viszont minden szempontból egyre jobb a csapat, egyre kisebb a leggyengébb és a legerősebb játékosaink közötti különbség.

Aminek leginkább örülünk: az újabb, illetve eddig kevésbé eredményes játékosaink fejlődése. A „hangosabb” fiúk hozták a szokásost, köztük sem pozitív, sem negatív meglepetés nem volt, kivéve talán Szűcs Ábelt, aki az eddigieknél érettebben viselkedett a pályán, és védekezésben többet akart. Ezt abból a szempontból értem tehát, hogy Ábel saját magához képest többet tudott nyújtani, mint korábban.
De a csapat teljesítményén a cserejátékosok lendítettek ma, óriási volt Horváth Zoli, Kelemen Bence és Szabó Vince, akik már sokkal többet vettek részt a játékban, határozottabban viselkedtek. Például Vince irányítása tetszett, ahogy utasította társait, hogy álljanak föl. Illés Peti is sokkal magabiztosabb, akaratosabb volt a korábbiaknál. Ahhoz, hogy jobb csapat legyünk, mindenképpen szükség lesz arra, hogy az összes játékos megbízzon magában, és vállalja a felelősséget a pályán.

Tehát már az első mérkőzésünkön nem volt egyértelmű, hogy melyik ötössel álljunk ki a harmadik negyed elején, és a második meccsen már nem is az öt legdominánsabb került pályára a szabad cserés második félidőre, hanem megpróbáltuk kiegészíteni egymást. Természetesen ez jó, hiszen minél nagyobb a konkurrencia, annál inkább fogja ez ösztönözni az eddig biztosan sok játékidőt élvező gyerekeket, hogy dolgozzanak ők is keményen.

A mérkőzésekről:

Első mérkőzésünk a saját 2004-es csapatunk ellen lett kisorsolva, és nagyszerűen kezdtünk. Agresszívan, gyors játékkal, együttműködve, labdát passzolva játszottunk, és az első félidő sokáig szoros volt. Serdülő korban az egy év korkülönbség sokat számít a hormonok miatt, a 2004-esek erőnléti fölénye megnyerte nekik a meccset, és hát őszintén szólva feladtuk, amikor a harmadik negyedben megugrottak 20 pontra. Dolgoznunk kell azon is, hogy ne essünk abba a hitbe, hogy „majd én egyedül”, hogy fogadjuk el és értsük meg, hogy akkor játszunk igazán jól, ha megosztjuk a labdát egymás között, és mozgunk a labda nélkül.

A második mérkőzésen egy viszonylag gyenge első negyedet produkáltunk, nem sikerült az első ötösünknek beindulni a szünet után, és a végeredménynél is a különbség pontosan ezt a negyedet mutatta. Nem éreztük úgy, hogy a Marcali jobb nálunk, de akárhányszor 10 pont közelébe kerültünk, kihagytunk néhány ziccert, eladtuk a labdát; hibáztunk, és a különbség visszanőtt.

Összességében jó teljesítményt nyújtottak a fiúk, jelenleg ennyit tudunk, de nagyon szeretnénk már győzni. Reméljük, a következő fordulóban már sikerül!

You must be logged in to post a comment Login