2014-03-23, vasárnap, Dunaharaszti

Pest Megyei Bajnokság U14-es korosztály, 6. forduló

Röviden:

DMTK Haraszti Sasok – Dunaújvárosi Sárkányok 78:88 (19-30, 24-16, 20-18, 15-24)

Pontsz.: Petrin R. 30, Matucza Gy. 25, Csépányi Z. 14, Varga Á. 8, Fehérvári M. 6, Bozsik V. 3, Ancsa R. 2

Sárkányok – Albertirsai SE 70:75 (23-18, 21-9, 18-23, 8-25)

Pontsz.: Matucza Gy. 17, Csépányi Z. 16, Varga Á. 10, Ancsa R. 9, Petrin R. 8, Fehérvári M. 4, Ancsa D. 2, Bozsik V. 2, Szabó P. 2

Bõvebben:

Két kemény, izgalmas mérkõzést játszottunk ma. A sebességváltónkon átmentünk az összes fokozaton, de sajnos a lükvercet hagytuk utoljára.

Elsõ mérkõzésünkön nagyon szervezetten támadtunk, rengeteg szép megoldás volt, egymásért játszottunk. Védekezésünknél az egészpályás védekezés nem ment, de a félpályás védekezésünkre átváltva szép megoldások voltak itt is: besegítések, kommunikáció, s ami a legfontosabb: a lepattanókért a harcokat mi nyertük.

Ez a mérkõzés minden energiát kiszívott belõlünk, a 10 pontos gyõzelem látszólag „nyugis”, de a 4. negyed 4. percében még 70:70 volt az állás. Itt azonban volt egy pár szép labdaszerzésünk, amiket képesek voltunk kosarakra beváltani, így a 8. percre már 82:77-re vezettünk, s aztán az egyre többet hibázó dunaharasztiak ellen végül nagyon keményen küzdve sikerült 10 pontra elhúzni.

Sajnos a második mérkõzésünkre nem maradt energia, de fõként a hozzáállásunkkal voltak gondok. Legutóbb, talán novemberben, az albertirsaiak ellen 27 ponttal gyõztünk. Elõre látható volt, hogy rossz beállítottsággal léptek pályára a fiúk, röhögcsélve, félig-meddig odafigyelve kezdték a mérkõzés mindkét negyedét, annak ellenére, hogy a negyedek elõtt és idõkéréseknél figyelmeztettem õket pl. a Sárbogárd elleni edzõmérkõzésre (ami szintén nagyon szoros volt), valamint arra, hogy soha nem szabad az ellenfelet alábecsülni. És ez már nem ugyanaz az Albertirsa volt!

Így is képesek voltunk elhúzni 44:27-re az elsõ félidõ végére, de itt kezdõdtek igazán a problémák.

Véleményem szerint, ezt a mérkõzést már az elsõ félidõben hozni kellett volna, mivel teljes odafigyeléssel akár 30 pontos elõnyre tehettünk volna szert. Ezért kivétel nélkül mindenki felelõs, rengeteg ziccerhelyzetet hagytunk ki, de példa erre az, hogy Petrin Ricsi, aki az elsõ mérkõzésen 30 pontot dobott, és ott egy negyed (az 1.) alatt 23(!) pontot, ezen a mérkõzésen, látszólag gyengébb ellenfél ellen, az elsõ félidõben nem dobott egy pontot sem. S ezzel most nem Ricsit szeretném kiemelni, hanem ezen a mérkõzésen a hozzáállásunkról szerintem ez mindent elmondott.

A harmadik negyedben cseréket is kihasználva próbáltuk pihentetni a játékosokat, tartottuk az elõnyt (62:50), de aztán a negyedik negyedre már teljesen elfogyott minden energiánk, nem voltunk képesek visszafutni, eladtuk a labdát, kezdõdtek a hisztik, az eddig szép, szervezett játékunkból önzõzés lett, s mivel én is az idõkérésemet a negyed elején kötelesnek éreztem magam elhasználni, már nem voltunk képesek visszatartani a nagyon szépen küzdõ, két rendkívül ügyes játékossal rendelkezõ albertirsaiakat, akiknek biztos vagyok benne, hogy óriási élmény volt egy ilyen mérkõzést visszahozni és megnyerni.

Remélem, hogy tanulunk ebbõl, és legközelebb az elsõ pillanattól kezdve keményen küzdünk az ilyen „könnyünek” tünõ mérkõzéseken is.

De összefoglalva elégedettek lehetünk, mert egy-két rossz teljesítmény belefér néha, s amilyen szépen játszottunk az elsõ meccsen, még nem játszottunk soha.

You must be logged in to post a comment Login